Fent szállunk

Csak mi ketten..

Te és én..

Egy kósza remény..

Ez tart fent minket..

Oda fent a felhők felett..

De mikor véget ér a tündérmese..

Mikor lepereg a homokóra utolsó homokszeme..

Akkor kezdődik zuhanás..

Itt ér véget az ámokfutás..

"Nem hiszek a tündér mesékben , túl cinikusak"

Most még is nagyon csalódtam..

A szerelemben a boldokságban és benned..

Már nem tartasz a levegőben..

Hagyod ,hogy zuhanjunk..

A föld felé megállíthatatlanul..

Hát fog meg a kezem..

Kérlek bízz bennem...

Már nincs menekvés...

Itt a vég...de akkor már

"Ordítunk ,ahogy a torkunkon kifér..

Ordítunk akkor is ha fáj!"