Már két héte tartott a turné és én még mindig nem találtam meg a lelkibékémet.

-Szia..-lépett be YukeE én pedig gyorsan letöröltem könnyeimet.

-Valami baj van? Csak ,mert miutén Bill visszajött tőled elég...hogy is mondjam..maga alatt volt.

-És?-váltottam közömbös hangnemre.

-Ismerlek...mit mondtál neki?

-Semmit. Most pedig szeretnék pihenne ha nem baj.

-Nem. Megyek cska meg akartam kérdezni.-indult el kifelé ,de mielőtt becsukta volna az ajtót vigyorogva visszafordult.

-Mióta bagózol?

-Semmi közöd hozzá.-feleltem majd én is elvigyordotam.

-Jó éjt.

-Neked is.

-Ébresztőőő.-jött be valaki ,de én csak egy párnával feleltem.

-Héé..na jó úgy veszem mintha nem én lettem volna az igazi célpont.-huppant az ágyamra.

-Pedig te voltál. Most epdig ki emnnél ,hogy egyedül felöltözzek?

-Nem.

-Reita. Kifelé!-löktem le az ágyamról Reitát.

-Te kis pimasz.-ugrott rám.

-Nem vagyok pimasz.

-Kár.

-Heh?

-Semmi. Öltözz.-mosolygott furcsán.

-Reita! Mi van?!-kiabáltam ,de nem lépett vissza a válasszal ezért inkább felöltöztem és elkészülődtem.

-There’s no real love in you
There’s no real love in you
There’s no real love in you
Why do I keep loving you
It’s so automatic calling comes from the crossroad
They come and go like you
It’s automatic watching faces I don’t know
Erase the face from you

Hallottam ahogy Bill a szobájában énekelget én pedig odamentem az ajtójához és bekukucskáltam. Nem volt rajta smink és még a haját is csak épp ,hogy elkezdte fésülgetni. Az ágya szélén ült és nem volt előtte tükör. Lassan mögé sétáltam és kivettem a kezéből a fésűt amitől hirtelen megijedt és megfordult. Én elmosolyodtam majd elkezdtem fésülgenti fekete haját.

-Nem húzom?

-Nem.

Felállt majd helyet cseréltünk és ő is elkezdte fésülgetni a hajamat. Régen talán túl intim lett volna ez a gesztus ,de így hogy már egyre többet beszéltünk és egyre jobban megismertük egymást. Hirtelen megéreztem ajkait a vállamon majd a nyakamon és ettől kicsit megrándulltam.

-Css...-suttogta a fülembe és kiráztott a hideg ahogy a lehellete surólta a bőrömet.

-Bill..-fordultam meg és próbáltam határozottan beszélni.

-Hmm...?-tűrt el egy kósza tincsemet az arcomból.

-Nem hiszem ,hogy ez jó ötlet.-kezdtem el magyarázkodni.

-Mi?-kérdezte ártatlanul és rájöttem ,hogy nem is biztos ,hogy bármit akart ezért kezdtem egyre jobban zavarba jönni.

-Mennem kell.

-Rendben.-mosolygott még mindig oylan Billesen.

-Öm..szia.-csuktam be magam mögött az ajtót majd kifújtam a belémszorult leevgőt és igyekeztem fékezni a lábam remegését és a szívem kalapálását..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.