Egyre nagyob a hajtás és én egyre jobban magamba fordulok...míg a többiek buliznka én a szobámban fekszek és nézem a plafont. A bőröm fako..a szemem kasikás az arcom beesett és az újságok azt terjesztik rólam is meg Billről is ,hogy anorexiásak vagyunk. Ez Bill részéről nem igaz...de nos...én mostanában semmit neme szek. Szeretnék ,de nincs étvágyam.YukeE és rEita felváltva próbálnak belémtuszkolni néhány falatot ,de reménytelen. Jacob már azt is tervezgeti ,hogy lehet ,hogy le kéne fújni a turnét.

-Figyelj ,ha nem eszel smemit ennek nem lesz jó vége.-csóválta a fejét Tom. Mostanára YukeE és Tom totál elválaszthatatlanok..a két főkolompos. Nagyon jó barátok. :)

na ó nem udom mit írjak :SS majd lesz rész ,de áá most nem tudom h hogy folytassam tudom h mi lesz a vége...de :S SORRY majd lesz folytatás csak nem tom mikor:/

Én és barátnőm szeretnénk alapitani egy bandát. Mi lennénk az énekesek. Keresünk:

Dobos

Gitár (basszer)

Gitár (szoló)

ezenkivül:   szintetizátor..stb.

Banda név nincsazt majd közösen logót is közösen .de terv már van. Jelentkezni igy:

Név:

Kor:

Lakhely:

Bandabeli poszt:

Nem:

E-mail cim:

Elérhetőségeink

e-mail + msn (közös) :  we.are.band@hotmail.com

e-mail (Réka) : riki_1994@citromail.hu

e-mail (Niki alis 1tokiohotelfan) : egyvadmeggymag@hotmail.com

vagy akár kommentbe is jelentkezhettek tök mindegy!

Bár először csak egy játék volt.

Később minden megváltozott.

Az a kevés boldogság tova szállt.

Helyette a magány járt át.

Ő boldog volt nélkülem.

De én nem lettem nélküle.

A hullámvasút zuhanni kezdett.

Az állarcomat félretettem.

Itt vesztettem el a csatát..

Itt ért véget az ámokfutás...

-Basszus.-suttogtam magam elé.

-Mi a hézag királylány.-lépett elém Tom.

-Ömm...semmi.

-Kész a kaja.

-Oké...akkor megyek és eszek. Ja és jut eszembe nem mondott neked Bill vagy Reita valamit msotanában?

-Nem. Vagyis semmit veled kapcsolatban.

-Rendben köszi.

-Nincs mit.-röhögött.

-Csá.-ültem le Reita és YukeE közé.

-Szia. Ma lesz egy interjúnk vagyis kettő egy városnézés és este koncert.-kezdett el mellettem ficánkolni drága barátnőm.

-Úristen te annyira hiperaktív vagy ,hogy csak na.

-Ééééss..hölgyeim és uraim most hallhattuk drága Cherrynk egy újabb értelems megnyílvánulását.

-Neked is szia Tom.

-Már találkoztunk.

-Tééényleg...bennem valahogy nem maradt meg.

-Mi van veled?-kérdezte Gerog.

-Semmi.

-Látszik.-bökött oldalba YukeE.

-Haygjatok már.-álltam fel és kimasíroztam.

-Egyre furcsább.-mondta Jacob.

Ezt még pont hallottam és elcsörtettem Bill mellet aki az ajtófélfáank támaszkodva nézett minket. Jóó.jóóó igazuk volt végülis a legngayobb bajoma az ,hogy beteg voltam. Tudjátok egy hónapban 6 nap...ilyenkor nagyon feszült vagyok.

A műsörvezető előtt ülve ,úgy érzetem magamat mint egy bábú. Kérdeztek válaszoltam viccelődtek nevettem...komolyan mint ha playbackellenék.

-Cherry..hogy állsz a fiúkkal?-kacsintott rám a műsorvezető. Nem sok kellett ahoz ,hogy prüszkölve felnevessek. Elég humoros volt ,hogy a műsörvezető körübelül velem egy idős ,de ezt a kérdést úgy tette fel mintha 13 éves lennék és a nagymamám lenne.

-Sehogy.

-Hogy-hogy? Hisz YukeE igen csak pasizós hírében áll.

Elgondolkoztam. Eddig nem vettme észre .de mindig én voltam a kislány YukeE pedig a nagy. Aki pasizik bulizik és boldok. Én voltam a szürke kis egér akinél világhyr ha pasit talál és inkább bent csücsül a szobájába mint sem tomboljon. Kevesen tudják ,hogy régen tombolás terén még YukeE is túltettem. Imádtam bulzini és őrültgodni. Én voltam a banda szíve aki mindig minden hülyeséget kitalál. Most már YukeE vette át a helyem...de miért?!

-Hát csak úgy. Nem fér össze a karrierem meg a komoly kapcsolatok.-feleltem őszintén.

-Értem. kösöznjük lányok ,hogy velünk voltatok. Most epdig következzen milliók kedvence a tinilányok bálványa a TOKIO HOTEL!!

Náluk is felhangzóttak a szokásos kérdések. Rajongók , fellépések , turné , összhang csajok. Most vettem csak észre Bill arc kifejezését amikor a szerelemről krédezik. Eddig fel se tűnt. Talán ,mert mindig inkább Tom arcát néztem. Zavarodott volt. És vörös. Pedig hát látom nap mint nap azt a rengeteg lányt aki sír érte meg visítozik. És ő még se képes szerelembe esni.

-Jók voltatok. Na megyünk város nézésre.

Gyönyörű volt Párizs. Elképeztő rengeteg viccelődtünk én főleg Billel és Gustavval. Észrevettem ,hogy YukeE és Tom mennyire elvannak. Barátok. Ők  nagyon hiáányoztak. Igaz itt volt Reita akivel mindennap egy csomót beszéltem és szinte mindig együtt voltunk. De rajta kívül volt még vagy 10 nagyon jó barátom. Akiknek már két éve nem voltam a szülinapjukon. Akiket már két éve nem láttam. Akik már két éve mással mennek őrültgödni és nem velünk. Éreztem ,ahogy a torkomat elkezdi manri a szomorúság. De tudtam ,hogy nem szabad síron ,mert nem.

-Cherry!!!!!!!!!!!-kezdtek el felm rohanni néhányan.

-Hé...-indult el felém a testőröm.

-Ne maraj csak.-intettem neki.

-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk.

-Kapunk egy autogrammot?-mosolygott egy srác. Velem egy idősek voltak. 4 fiú és 2 lány. Az egyik srác talán még Billéknél is idősebb volt.

-Persze.-mondtam és elkezdtem alá firkantgatni az eléém tartott papír fecniket.

-Mit csinálsz!-ijesztett meg hátulról Bill mire én akkorát sikítottam ,hogy az összes galamba tovarepült.

-Az istenit Bill. A szívbajt hoztad rám.-adtam vissza a tollalt és elindultunk a többiek után.

-Bocs.-mondta még mindig széles vigyorral az arcán.

-Kérdezhetek valamit?-álltam meg és fordultam vele szembe.

-Persze.-bólintott még mindig mosolyogva.

-Szűz vagy?-az arcáról ,úgy görbült le a mosoly mint egy öt éves kisgyermeké amikor leesik a fagyija. Nem bírtam továgg és sikítva felnevettem és elkezdtem előle futni ő pedig élvezte a játékot ami egymás durva szivatásából állt.

Már két héte tartott a turné és én még mindig nem találtam meg a lelkibékémet.

-Szia..-lépett be YukeE én pedig gyorsan letöröltem könnyeimet.

-Valami baj van? Csak ,mert miutén Bill visszajött tőled elég...hogy is mondjam..maga alatt volt.

-És?-váltottam közömbös hangnemre.

-Ismerlek...mit mondtál neki?

-Semmit. Most pedig szeretnék pihenne ha nem baj.

-Nem. Megyek cska meg akartam kérdezni.-indult el kifelé ,de mielőtt becsukta volna az ajtót vigyorogva visszafordult.

-Mióta bagózol?

-Semmi közöd hozzá.-feleltem majd én is elvigyordotam.

-Jó éjt.

-Neked is.

-Ébresztőőő.-jött be valaki ,de én csak egy párnával feleltem.

-Héé..na jó úgy veszem mintha nem én lettem volna az igazi célpont.-huppant az ágyamra.

-Pedig te voltál. Most epdig ki emnnél ,hogy egyedül felöltözzek?

-Nem.

-Reita. Kifelé!-löktem le az ágyamról Reitát.

-Te kis pimasz.-ugrott rám.

-Nem vagyok pimasz.

-Kár.

-Heh?

-Semmi. Öltözz.-mosolygott furcsán.

-Reita! Mi van?!-kiabáltam ,de nem lépett vissza a válasszal ezért inkább felöltöztem és elkészülődtem.

-There’s no real love in you
There’s no real love in you
There’s no real love in you
Why do I keep loving you
It’s so automatic calling comes from the crossroad
They come and go like you
It’s automatic watching faces I don’t know
Erase the face from you

Hallottam ahogy Bill a szobájában énekelget én pedig odamentem az ajtójához és bekukucskáltam. Nem volt rajta smink és még a haját is csak épp ,hogy elkezdte fésülgetni. Az ágya szélén ült és nem volt előtte tükör. Lassan mögé sétáltam és kivettem a kezéből a fésűt amitől hirtelen megijedt és megfordult. Én elmosolyodtam majd elkezdtem fésülgenti fekete haját.

-Nem húzom?

-Nem.

Felállt majd helyet cseréltünk és ő is elkezdte fésülgetni a hajamat. Régen talán túl intim lett volna ez a gesztus ,de így hogy már egyre többet beszéltünk és egyre jobban megismertük egymást. Hirtelen megéreztem ajkait a vállamon majd a nyakamon és ettől kicsit megrándulltam.

-Css...-suttogta a fülembe és kiráztott a hideg ahogy a lehellete surólta a bőrömet.

-Bill..-fordultam meg és próbáltam határozottan beszélni.

-Hmm...?-tűrt el egy kósza tincsemet az arcomból.

-Nem hiszem ,hogy ez jó ötlet.-kezdtem el magyarázkodni.

-Mi?-kérdezte ártatlanul és rájöttem ,hogy nem is biztos ,hogy bármit akart ezért kezdtem egyre jobban zavarba jönni.

-Mennem kell.

-Rendben.-mosolygott még mindig oylan Billesen.

-Öm..szia.-csuktam be magam mögött az ajtót majd kifújtam a belémszorult leevgőt és igyekeztem fékezni a lábam remegését és a szívem kalapálását..

-Na ki van itt na kiii?!-dugta be a fejét Reita én pedig síkitva ugrottam a nyakába.

-REITAAA!-öletem át a srácot. Visual kei stílus követője volt és full japán. :)

-CHERRRY!-kezdett el magas hangon visítan amitől..napok óta először őszinté felnevettem.

-Mikor kezdődik a koncert?

-Durván 3 óra múlva asszem.

-Király. Amúgy jól béz ki a hotel.-vigyorgott.

-Aha..-feleltem unottan.. voltaképp nekem ugyanolyan volt mint a többi. Jó szép meg minden..de hiányzott az otthonom.

-Cherry..lassan jönnöd kéne ,hogy beénekelj meg megcsináljanak.-megcsináljanak..már elnézést ,de a szüleim már megcsinltak egyszerr. Utáltam ,hogy így fogalmaz. Ráadásul nekem nem volt kitalált az imidzsem. Nem úgy ,mint Billéknek. Tom a laza csávó...a csajozó gép..Gustav a nyukodt..Bill a az érzelmes..Georg pedig a vicces hülye gyerek.

-Na figyi...ez így jó?-fordított a tükörfeléa sminkes lány...nem tetszett.de hát már csak 30 perc volt a koncertig hülye leszek kinyögni ,hogy nem. Pedig ezek a rószsaszínre festett szemek annyira nem én voltam. De én nem szóltam..csak csendben tűrtem..hisz nem volt választásom..már nem.

-Hello..!-kiabáltunk a tövv ezer embernek YukeE-val egyzserre a mikrofonba vigyorogva. Majd elkezdtünk énekelni telejs beleéléssel. Utánunk jöttek a srácok akikért azért ötbben sikítottak. Furcsa volt sőt eképesztő volt ,ogy rengetegen énekelték teli torokból velünk a számainkat. Én azt hittem ,hogy majd eltörpölünk a TH mellet ,de hál istennek tévedtem.

-Na fiúk , lányok menjetek autogramm osztásra. -indított minket a menedzser. Mi pedig mentünk..mintha muszáj lenne. Itt úgy torpantam meg mintha falnak ütköznék. A felsimerés jéghidekg zuhanyként ért. Mi nem azért osztunk autogrammot a legfáradtabb pillanatainkba ,nem azért vigyorogtunk a kametrába mert jó kedvünk volt. Nem azért nyilatkoztunk mert akartunk ha nem muszáj volt. KELLET. De ez nem én vagyok. Soha nem azért csináltam valamit mert kellett vagy mert emgmondták. Vagyis ,de..de ezt mára már meguntam. De megint csak tűrtem..és a helyett ,hogy sikítva adtam volna ki az érzelmeimet...leültem a névvel ellátott asztalomhoz és felvéve az álarcomat osztottam az autogrammokat..

-Bocsika...csajszika...szállj le Billyről mert ő az enyém...oksi?-lépett elém egy szőke plasztikbomba.

-Mr meg ne haragudj ,de honnan vezsed ,hogy érdekel egyáltalán Bill.

-Ugyan..ez egyértelmű! Vak vagy?!-kiabált a csaj és csak nevetett ,mitn valami őrült. Pár perc múlva a lány már a csarnok előtt állva szidott és átkozott...gondolom én...

-Elnézést..csinálahatnánk magával és Billel ey képet?-lépett elém egy fotós ,majd rögtön megjelent mögöttem Jacob.

-Miben segíthetek?- célzott arra ,hogy ez rajta múlik.

-Szeretnénk egy közös képet Cherryről és Billről.-fleelte a fotós. Mire a menedzserem beleegyezve bólintott én pedig felálltam és Billel arébb sétáltunk. Bájmosoly fel..és megint tűrtem...hogy a fényképezőgéppel a szemebe vakuzzanak és tudtam...tudtam ,hogy holnap valami szaftos ,de egyáltalán nem igaz pletykval fogunk a címlapon virítani...

-Na lesz egyinterjű!-csapta össze a tenyerét Jacob. Átmentünk Billékhez ahol mindenki szakadt a nevetéstől kivéva a durcásan üldögélő Billt. Hogy ennek mindig van valami baja.-gondoltam magamban.

-Mi a jó kedv tárgya?-huppant le YukeE vigyorogva.

-Bill..akk..akkorát nyalt..--nyögte Tom könnyes szemmel.

-Csak meghajoltam.-mondta Bill dühösen.

-Igen?! És a ki a jó istennek hajlongsz a backstageben?-röhögött fel újra Georg amitől újra hangos kacagás hangzott fel az öltözőben. Én nem nevettem..csak néztem. Nekik miért van mindig jó kedvük? Csak én nem tudok örülni?!

-Őőő...van még idő?-kérdeztem Jacobtól.

-15 perc múva itt.-mondta én pedig olyat csináltam amit még eddig soha.Odamentem Billhez és egy laza mozdulattal kiúztam egy szál cigit a dobozból és elvettem az öngyújtót is és mire bárki szólni tudott volna már kint jártam az erkéllyen.

-Akarsz beszélni róla?-lépett mellém Bill.

-Nem. Veled nem.-mondtam és már nyomtam is el a cigit.

-Lépcsőzés , ajtónyitás, bájmosoly...

-Sziasztok.-köszöntötte az egész csapatot a műsörvezető. Mi is ott voltunk meg a fiúk is. Persze Reita nem.

-Mondjtáok ,hogy érzitek magatokat itt Kölnben?

-Remekül. Nagyo szép hely és csinosak a csajok is. -küldött egy csibész mosolyt Tom a kamerának...

-Cherry. Neked mint a WATO. főemberének..ha nem túl publikus kérdés melyik bandatag a legszimpatikusabb?

-Nem ismerem még őket annnyira ,hogy ilyen kijelentéseket teheessek.

-De ha csak külsőre kell alapozni?

-Bár ki csak Bill nem.-feletem őszintén.

-Érdekes..itt összebújva pózoltok a kamerának.-tette egy újságot az azstalra a mv. (műsorvezető_szerk.)

-Pontosan pózulunk..semmi őszinteség nincs ebben a képben.-feleltem le se nézve az újságra.

-Ez úgy hangzott mintha az egész bandásdi csak színjáték lenne.-kapta a szája elé a kezétt a mv.

Az is..-gondoltam magamban.

-Elég rossz füle van ha ez magának ,így hangzott.-előzött meg Bill. Bár tudtam ,hogy nem 5 perc múlva lesz ,de nagyon vártam ,hogy félre tehesem a maszkot és helyet adjak az érzelmeimnek és egyedül szenvedhessek velük..amilrt így cserben hagytak.

-Ohh te biztos Cherry vagy.-mondta és most esett le ki is áll előttem.

-Ohh. öm..igen. Te pedig Bill ha nem tévedek.

-Nem tévedsz.

-Bocs..nem akartam ,így neked esni csak hát volt egy kisebb vita a bandán belül.

-Oké..én bocsi..én se voltam valami kedves.

-Öm..

-Cherry és Reita.-suttogta a fülembe maga a sátán.

-Nem vagyok szerelmes Reitába. Ne fárassz. Még csak nem is jön be...

-Nem hát.

-Figyelj. Elég. Ha ezt Reitánál is ellövöd. Én..én..én..

-Csúnyán rámdadogsz?!-incselkedett.

-Nem...lelőllek.-forgattam a szememet. Majd besétáltam a szobámba.

-Héé..figyi,,lehet egy kérésem?-jött be Bill.

-Mond.-ültem fel törökülésbe.

-Énekelsz nekem valamit tőlünk?

-Ömm..persze.

Hallo, Du stehst in meinder Tür
Es ist sonst niemand hier, ausser Dir und mir
Komm doch erstmal rein, der Rest geht von allein
In Zimmer 483

Hier drinnen, ist niemals richtig Tag
Das Licht kommt aus der Minibar
Und morgens wirds hier auch nicht hell
Wilkommen im Hotel...-énekeltem Bill pedig kifejezéstelen arcal allgatott.

-Na?

-Szép. Tiszta volt. De...

-De?

-Mért pont ezt választottad?

-Öhmm..nem is tudom.

-Ez a kedvenced?

-...- megráztama fejemet jelezve ,hogy nem.

-Na akkor had szóljon.

-Just a normal day...streets turn into graves...-énekeltem és éreztem a tipikus folytogató érzést és a végére már könnyek szöktek a szemebe.

-Hééh..te..te sírsz?-kérdezte.

-Nemde hogy.

-De hogy nem.

-Jó..igen baj?

-Nem..csak tudod...én is sírtam rajta és...eddig a rajongóim is sírtak és én azt hittem ,hogy mindig azért mert én is sírtam.

-Nem tudom miért sírtak...de én nem miattad Bill Kaulitz.-feleltem majd kimentem. Ohh.rájöttem ,hogy a saját szobámba voltam.

-Ömm..ki mennél?-mentem vissza.

-Vártam már ,hogy vissza gyere!-vigiyrgott.

-Ha.ha.ha.-löktem le az áégyamról.

-Igen?!

-Nem.

-Ehh..-csukta be magamögött az ajtómat. Kezdtem emgkedvelni pedig nem is ismerem...

-Halo?-szólt bele Reita álmos hangja a telefonba. Opsz ,hát igen ott még csak hajnali 5 van.

-Reita szia..-suttogtam.

-Cherry?-élénkült fel másik legjobb barátom.

-Igen. Én vagyok az. Jajj Reita annyira hiányzol.-kezdett elcsuklani a hangom.

-Jajj kicsi lány. Ne ,hogy elkezdj nekem pityeegni.-mondta és szinte biztos voltam benne ,hogy mosolyog.

-Nem sírok..csak hiányzol.

-Hiányzik ,hogy hozzábújhass a férfias felsőtestemhez?-kérdezte.

-Hülye.-nevettem.

-Na és merre mentek majd?

-A TH-val megyünk. Mi leszünk az előzenekaruk.

-MI?

-Ja...durva. Hééé...van egy ötletem.-pattantam fel az ágyról.

-Még pedig?

-Nyár van. 18 vagy.

-Ergo. Menjek veletek ,hogy megmentsem a kicsi popód azoktól a divatmajmoktól?

-..-nekiálltam bólogatni mire kitört belőlem a nevetés.

-Had találjam ki. Az imént heves bólogatásba kezdtél.-röhögött ő is.

-Mondjuk. Na akkor megbeszélem Jacobbal és küdünk érted valakit.

-Csa győzzem kivárni.

-Győzd..-mondtam majd letettem a telefont.

-Itt vannak!-robbant be YukeE az ajtón.

-Kik?

-Hát a srácok.-mondta.

-Ja. És?

-És? Neked mi bajod van Cherry?

-Semmi. Őőő...meghívtam a turnéra Reitát.

-Na királyság. Már hiányzik a gyerek.

-Nekem iis.

-Óó...te jó ég. Te szerelmes vagy Reitába!-kiabált.

-De hogy.

-Reita és Cherry! Reita és Cherry! -rohant kifele az ajtón én pedig uzsgyi utána.

-Reita és Cherry!-rohant el egy fekete  valami mellett aminek én egy az egyben neki mentem.

-Héé...-kapott el a srác.

-Eressz már el!-lököm el magamtól.

-Ki a franc vagy te?

-Vegyél már vissza a lendületből kispajtás...

-Yukee Hitsugaya! Gyere már ki!-kiabált a menedzserünk dühösen a árt ajtónak ami mögött mi kuncogva álltunk. Yukee Hitsugaya a legjobb barátnőm és én. Cherry Mitsukuri. Yukee szülei japánban hazásodtakössze ésott született YukeE is. Egyébként a szülei németek. Én 15 évesen költöztem japánba. Előtte Angliában éltem a szüleimmel. Édesanyám annyira imádta a japánokat hogy japán nevet adott nekem. És én büszke voltam rá. Az élet frucsa tréfája ,hogy YukeE is és én is Szeptember 28-án születtünk. Én 18 vagyok Yukee pedig 20 lesz. Hát igen...elég komolytalanok vagyunk ha a tréfáról van szó.

-Lányok! Kifelé! -dörömbölt tovább Jacob a menedzserünk mire mi harcidíszben mosolyogva jöttünk ki.

-Vééégre!-fogta a fejét.

-Rosszul aludtál Jacob?

-Ne szemtelenkedj Cherry. Rombolja azt a sexys kis lányos imidzsed.

-Ezt megkaptad Szivi.-nevetett mellettem YukeE.

-Én is szeretlek.

-Na lányok. Kicsitkomolyabbra fordítva a szót nagy bejelenteni valóm van.-csapta össze Jacob a tenyrét mi pedig izatottan vártuk a nagy bejelenteni valóját.

-Ti lesztek a Tokio Hotel előzenekara a Humanoid türnén.

-Apám! Ez lképesztő Jacob. Hogy érted el ezt?-kérdezte YukeE letaglózva.

-Nem véletlen ,hogy én vagyokjapán egyik legjobb menedzsere.-vigyorgott.

-Mi az Cherry? Nem örülsz?-kérdezte YukeE. Nem véletlen az a sok év ismeretség.

-Semmi. Csak furcsa. a We Are The Ocea hirtelen ilyen nagy szerepet kap.-mondtam elgondolkozva. Nemrég futott be a bandánk. Vagy is igazábólcsak mi ketten. Mi vagyunk az énekesek. A név is csak hirtelen jött. Egyik barátunk mondta mindig amikor valamelyikünk dühös volt ,hogy olyankor olyan a szemünk ,mint a háborgó óceán. :)

Mindkettőnknek kék szeme volt. YukeEnak fölül szőke haja volt, egyenes frufruval hátul pedig fekete ami rendszerint felzselézett ,felvaxozott. Nekem narancssárgás hajam volt mint Haleynek a Paramore női tagjának. :) Csak az enyém hoszabb volt.

-Helyes. Holnap indulunk a turnéra. Két turnébusszal megyünk. YukeE , Tom , Gustav és Georg egy busszalmentek. Bill és Cherry pedig egy külön busszal. Értelem serűen a menedzserek vagyis én és David a secukkal külön busszal megyünk.

-Cherry miért mehet Billel ketten egy buszban?-vonta fel YukeE a szemöldökétés kimondta helyettem kérdést amire én is roppanat kiváncsi voltam.

-Azért mert szeretém ha írnának dalokat. Bill is és Cherry is. Mint tudjuk  közülletek inkább Cherry a költői lélek.-magyarázta igen csak költőien :DD Jacob a dolgokat.

-Na jóakkorén elintézema telefonokat. Barátok család stb...aztán megye pakolni.-álltam fel és bementem a szobámba ,hogy felfogjam a dolgokat. Felfogjam ,hogy miért kellett rögtön bedobni minket a mély vízbe...

A fekete hajú fiú egy fogpaszta reklámba illő mosolyt küldött a fényképészek felé. Tökéletes ,de csepett semőszinte mosolyt. Gyűlölt itt lenni. Utálta ,hogy fotósok és TV-sek veszik körül és az sem javított éppen a helyzeten ,hogy mosolyognia kellett mint egy bájgúnár amikor legszívesebben öt éves gyerek módjára sírna , toporzékolna. Szinte már másodpercre pontosan tudta mi fog következni annyiszor végig járta már az utat. Felmennek a lépcsőn.A smines lány megigazítja a sminkjét. Kinyitják előttük az ajtót ,majd egy szintén begyakorolt álmosoly kíséretében leülnek a műsörvezető elé aki az arcukba nyom egy mikrofont és elmondja a begyakorolt kérdéseket. Felállnak mosolyogva kivonulnak és ha szerencséjük van elmehetnek  a hotelbe lepihenni. Ahol nem kell mosolyogniuk megjátszani ,hogy boldogok...tulajdonképpen nem játszák meg. Csak egy valaki. Bill. Nála minden nap egy kínszenvedés. Minden válasz egy hazugság. Mert amikor megkérdezik tőle ,hogy boldog e ő azt feleli : igen természetesen nagyon boldok vagyok. De ez nem igaz. Bill Kaulitz nem boldok. Imádja a rajongóit,de magányos és megfosztva érzi magát...megfosztva a gyermek korától...a szerelemtől és a boldogságtól. Belépve a már kitárt ajtón azt kívánja önző módon ,hogy bár csak lenne még valaki a földön aki ugyan így szenved vele együtt..

Nem gondolta volna ,hogy a TV stúdiótól 200 méterre ugyanabban a hotelben ahol -ha a szerencse melléjük áll- pár óra múlva álomra hajthatják fejüket egy fiatal lány az ágyára borulva sír és tönkre teszi a sminkes lány kemény munkáját. A hófehérre mosott párna mohón nyelte a fekete könnycseppeket..amik nem akartak fogyni. Neki már szabadott azt amit még Bill Kauliznak nem. Levetni az állarcot és hagyni előtörni a magány és félelem szülte könnyeket.