-Basszus.-suttogtam magam elé.

-Mi a hézag királylány.-lépett elém Tom.

-Ömm...semmi.

-Kész a kaja.

-Oké...akkor megyek és eszek. Ja és jut eszembe nem mondott neked Bill vagy Reita valamit msotanában?

-Nem. Vagyis semmit veled kapcsolatban.

-Rendben köszi.

-Nincs mit.-röhögött.

-Csá.-ültem le Reita és YukeE közé.

-Szia. Ma lesz egy interjúnk vagyis kettő egy városnézés és este koncert.-kezdett el mellettem ficánkolni drága barátnőm.

-Úristen te annyira hiperaktív vagy ,hogy csak na.

-Ééééss..hölgyeim és uraim most hallhattuk drága Cherrynk egy újabb értelems megnyílvánulását.

-Neked is szia Tom.

-Már találkoztunk.

-Tééényleg...bennem valahogy nem maradt meg.

-Mi van veled?-kérdezte Gerog.

-Semmi.

-Látszik.-bökött oldalba YukeE.

-Haygjatok már.-álltam fel és kimasíroztam.

-Egyre furcsább.-mondta Jacob.

Ezt még pont hallottam és elcsörtettem Bill mellet aki az ajtófélfáank támaszkodva nézett minket. Jóó.jóóó igazuk volt végülis a legngayobb bajoma az ,hogy beteg voltam. Tudjátok egy hónapban 6 nap...ilyenkor nagyon feszült vagyok.

A műsörvezető előtt ülve ,úgy érzetem magamat mint egy bábú. Kérdeztek válaszoltam viccelődtek nevettem...komolyan mint ha playbackellenék.

-Cherry..hogy állsz a fiúkkal?-kacsintott rám a műsorvezető. Nem sok kellett ahoz ,hogy prüszkölve felnevessek. Elég humoros volt ,hogy a műsörvezető körübelül velem egy idős ,de ezt a kérdést úgy tette fel mintha 13 éves lennék és a nagymamám lenne.

-Sehogy.

-Hogy-hogy? Hisz YukeE igen csak pasizós hírében áll.

Elgondolkoztam. Eddig nem vettme észre .de mindig én voltam a kislány YukeE pedig a nagy. Aki pasizik bulizik és boldok. Én voltam a szürke kis egér akinél világhyr ha pasit talál és inkább bent csücsül a szobájába mint sem tomboljon. Kevesen tudják ,hogy régen tombolás terén még YukeE is túltettem. Imádtam bulzini és őrültgodni. Én voltam a banda szíve aki mindig minden hülyeséget kitalál. Most már YukeE vette át a helyem...de miért?!

-Hát csak úgy. Nem fér össze a karrierem meg a komoly kapcsolatok.-feleltem őszintén.

-Értem. kösöznjük lányok ,hogy velünk voltatok. Most epdig következzen milliók kedvence a tinilányok bálványa a TOKIO HOTEL!!

Náluk is felhangzóttak a szokásos kérdések. Rajongók , fellépések , turné , összhang csajok. Most vettem csak észre Bill arc kifejezését amikor a szerelemről krédezik. Eddig fel se tűnt. Talán ,mert mindig inkább Tom arcát néztem. Zavarodott volt. És vörös. Pedig hát látom nap mint nap azt a rengeteg lányt aki sír érte meg visítozik. És ő még se képes szerelembe esni.

-Jók voltatok. Na megyünk város nézésre.

Gyönyörű volt Párizs. Elképeztő rengeteg viccelődtünk én főleg Billel és Gustavval. Észrevettem ,hogy YukeE és Tom mennyire elvannak. Barátok. Ők  nagyon hiáányoztak. Igaz itt volt Reita akivel mindennap egy csomót beszéltem és szinte mindig együtt voltunk. De rajta kívül volt még vagy 10 nagyon jó barátom. Akiknek már két éve nem voltam a szülinapjukon. Akiket már két éve nem láttam. Akik már két éve mással mennek őrültgödni és nem velünk. Éreztem ,ahogy a torkomat elkezdi manri a szomorúság. De tudtam ,hogy nem szabad síron ,mert nem.

-Cherry!!!!!!!!!!!-kezdtek el felm rohanni néhányan.

-Hé...-indult el felém a testőröm.

-Ne maraj csak.-intettem neki.

-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk.

-Kapunk egy autogrammot?-mosolygott egy srác. Velem egy idősek voltak. 4 fiú és 2 lány. Az egyik srác talán még Billéknél is idősebb volt.

-Persze.-mondtam és elkezdtem alá firkantgatni az eléém tartott papír fecniket.

-Mit csinálsz!-ijesztett meg hátulról Bill mire én akkorát sikítottam ,hogy az összes galamba tovarepült.

-Az istenit Bill. A szívbajt hoztad rám.-adtam vissza a tollalt és elindultunk a többiek után.

-Bocs.-mondta még mindig széles vigyorral az arcán.

-Kérdezhetek valamit?-álltam meg és fordultam vele szembe.

-Persze.-bólintott még mindig mosolyogva.

-Szűz vagy?-az arcáról ,úgy görbült le a mosoly mint egy öt éves kisgyermeké amikor leesik a fagyija. Nem bírtam továgg és sikítva felnevettem és elkezdtem előle futni ő pedig élvezte a játékot ami egymás durva szivatásából állt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.