-Na ki van itt na kiii?!-dugta be a fejét Reita én pedig síkitva ugrottam a nyakába.

-REITAAA!-öletem át a srácot. Visual kei stílus követője volt és full japán. :)

-CHERRRY!-kezdett el magas hangon visítan amitől..napok óta először őszinté felnevettem.

-Mikor kezdődik a koncert?

-Durván 3 óra múlva asszem.

-Király. Amúgy jól béz ki a hotel.-vigyorgott.

-Aha..-feleltem unottan.. voltaképp nekem ugyanolyan volt mint a többi. Jó szép meg minden..de hiányzott az otthonom.

-Cherry..lassan jönnöd kéne ,hogy beénekelj meg megcsináljanak.-megcsináljanak..már elnézést ,de a szüleim már megcsinltak egyszerr. Utáltam ,hogy így fogalmaz. Ráadásul nekem nem volt kitalált az imidzsem. Nem úgy ,mint Billéknek. Tom a laza csávó...a csajozó gép..Gustav a nyukodt..Bill a az érzelmes..Georg pedig a vicces hülye gyerek.

-Na figyi...ez így jó?-fordított a tükörfeléa sminkes lány...nem tetszett.de hát már csak 30 perc volt a koncertig hülye leszek kinyögni ,hogy nem. Pedig ezek a rószsaszínre festett szemek annyira nem én voltam. De én nem szóltam..csak csendben tűrtem..hisz nem volt választásom..már nem.

-Hello..!-kiabáltunk a tövv ezer embernek YukeE-val egyzserre a mikrofonba vigyorogva. Majd elkezdtünk énekelni telejs beleéléssel. Utánunk jöttek a srácok akikért azért ötbben sikítottak. Furcsa volt sőt eképesztő volt ,ogy rengetegen énekelték teli torokból velünk a számainkat. Én azt hittem ,hogy majd eltörpölünk a TH mellet ,de hál istennek tévedtem.

-Na fiúk , lányok menjetek autogramm osztásra. -indított minket a menedzser. Mi pedig mentünk..mintha muszáj lenne. Itt úgy torpantam meg mintha falnak ütköznék. A felsimerés jéghidekg zuhanyként ért. Mi nem azért osztunk autogrammot a legfáradtabb pillanatainkba ,nem azért vigyorogtunk a kametrába mert jó kedvünk volt. Nem azért nyilatkoztunk mert akartunk ha nem muszáj volt. KELLET. De ez nem én vagyok. Soha nem azért csináltam valamit mert kellett vagy mert emgmondták. Vagyis ,de..de ezt mára már meguntam. De megint csak tűrtem..és a helyett ,hogy sikítva adtam volna ki az érzelmeimet...leültem a névvel ellátott asztalomhoz és felvéve az álarcomat osztottam az autogrammokat..

-Bocsika...csajszika...szállj le Billyről mert ő az enyém...oksi?-lépett elém egy szőke plasztikbomba.

-Mr meg ne haragudj ,de honnan vezsed ,hogy érdekel egyáltalán Bill.

-Ugyan..ez egyértelmű! Vak vagy?!-kiabált a csaj és csak nevetett ,mitn valami őrült. Pár perc múlva a lány már a csarnok előtt állva szidott és átkozott...gondolom én...

-Elnézést..csinálahatnánk magával és Billel ey képet?-lépett elém egy fotós ,majd rögtön megjelent mögöttem Jacob.

-Miben segíthetek?- célzott arra ,hogy ez rajta múlik.

-Szeretnénk egy közös képet Cherryről és Billről.-fleelte a fotós. Mire a menedzserem beleegyezve bólintott én pedig felálltam és Billel arébb sétáltunk. Bájmosoly fel..és megint tűrtem...hogy a fényképezőgéppel a szemebe vakuzzanak és tudtam...tudtam ,hogy holnap valami szaftos ,de egyáltalán nem igaz pletykval fogunk a címlapon virítani...

-Na lesz egyinterjű!-csapta össze a tenyerét Jacob. Átmentünk Billékhez ahol mindenki szakadt a nevetéstől kivéva a durcásan üldögélő Billt. Hogy ennek mindig van valami baja.-gondoltam magamban.

-Mi a jó kedv tárgya?-huppant le YukeE vigyorogva.

-Bill..akk..akkorát nyalt..--nyögte Tom könnyes szemmel.

-Csak meghajoltam.-mondta Bill dühösen.

-Igen?! És a ki a jó istennek hajlongsz a backstageben?-röhögött fel újra Georg amitől újra hangos kacagás hangzott fel az öltözőben. Én nem nevettem..csak néztem. Nekik miért van mindig jó kedvük? Csak én nem tudok örülni?!

-Őőő...van még idő?-kérdeztem Jacobtól.

-15 perc múva itt.-mondta én pedig olyat csináltam amit még eddig soha.Odamentem Billhez és egy laza mozdulattal kiúztam egy szál cigit a dobozból és elvettem az öngyújtót is és mire bárki szólni tudott volna már kint jártam az erkéllyen.

-Akarsz beszélni róla?-lépett mellém Bill.

-Nem. Veled nem.-mondtam és már nyomtam is el a cigit.

-Lépcsőzés , ajtónyitás, bájmosoly...

-Sziasztok.-köszöntötte az egész csapatot a műsörvezető. Mi is ott voltunk meg a fiúk is. Persze Reita nem.

-Mondjtáok ,hogy érzitek magatokat itt Kölnben?

-Remekül. Nagyo szép hely és csinosak a csajok is. -küldött egy csibész mosolyt Tom a kamerának...

-Cherry. Neked mint a WATO. főemberének..ha nem túl publikus kérdés melyik bandatag a legszimpatikusabb?

-Nem ismerem még őket annnyira ,hogy ilyen kijelentéseket teheessek.

-De ha csak külsőre kell alapozni?

-Bár ki csak Bill nem.-feletem őszintén.

-Érdekes..itt összebújva pózoltok a kamerának.-tette egy újságot az azstalra a mv. (műsorvezető_szerk.)

-Pontosan pózulunk..semmi őszinteség nincs ebben a képben.-feleltem le se nézve az újságra.

-Ez úgy hangzott mintha az egész bandásdi csak színjáték lenne.-kapta a szája elé a kezétt a mv.

Az is..-gondoltam magamban.

-Elég rossz füle van ha ez magának ,így hangzott.-előzött meg Bill. Bár tudtam ,hogy nem 5 perc múlva lesz ,de nagyon vártam ,hogy félre tehesem a maszkot és helyet adjak az érzelmeimnek és egyedül szenvedhessek velük..amilrt így cserben hagytak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.